Művészetterápia-Élménybeszámolók

Élménybeszámolók

Komplex művészetterápia

„A képek keresése jó önreflexió volt: milyennek látom magamat most és milyennek szeretném. Van-e fejlődés. Erre jó volt rátekinteni.”

„Jelenlegi életszakasznál a saját fotók gyűjtése adott egy felismerést, hogy a helyemen vagyok, és ez jó. Számomra a legérdekesebb feladat a montázs készítése volt. Intuitívan, nem gondolkodva vágtam ki azokat a képeket, szavakat, amiket közel éreztem magamhoz. Fantasztikus megélés volt, amikor összeállt a végén egy egésszé. Ismerős és mégis új világ tárult fel benne önmagamról magam számára. Azóta is ki van téve itthon, imádom nézegetni és felfedezni a különböző minőségeket benne, általa.”

„Szuper volt a csoport, a társak reflexiója által új gondolatok születtek meg bennem, abszolút motiválva a jövőre.”

„Volt valamilyen „helyemen vagyok” élmény, ahogy a februárnak, a korábban számomra legkevésbé szívlelt hónapnak is. A heti csoport megtartó volt számomra egy mozgalmas és nehéz időszakban, amikor volt terem kitenni és letenni az érzéseimet, emellett pár órára kiszakadni a problémamegoldásból és a sodró eseményekből, és magamra figyelni.”

„A jövő bizonytalansága mellett és ellenére is el tudtam köteleződni a csoport mellett (vagyis a magammal foglalkozás mellett).”

„Összességében ez a folyamat nagyon sokat segített abban, hogy a jelenlegi és a reményteli jövőbeli énemet átlássam, és össze tudjam kapcsolni a kettőt.”

„Az évkörhöz kapcsolódás mint belső munka jólesett, mert erre kevés lehetőségem volt, valamint ezzel rendszerbe kerültek a dolgok, egyfajta teljességélményt adott.”

“Amit magammal vittem, hogy a február jelentőségét mindig elfelejtettem, vagy talán nem is tudtam, hogy ez az átmenet éppen arra jó, hogy aztán tényleg minden életre tudjon kelni, megerősödve, egészségesen tudjon nőni és fejlődni. Talán pont én is februárban voltam az elmúlt 1-2 évben.”

“ Főleg a szomorúság, gyász és a remény, bizakodás kettőssége volt velem. De megszólított egy másik csoporttag gondolata is, ami azokról a lehetőségekről szólt, amik elmúltak, és hogyan élünk tovább ezek meg nem éltségével. De nagyon megragadott az a gondolat, hogy a magban van az élet őrzője, aminek elmúlt dolgokból létrejövő tápanyagra van szüksége, hogy kibontakozhasson. Ez megnyugtató gondolat volt, annak ellenére, hogy az elmúlt dolgok fájdalommal járhatnak. Sokat jelentenek ezek a gondolatok abban, hogy a szenvedés az életünkben hogyan tölthető meg értelemmel. “

“Ez a januári lelassulás, fagyott állapot rendben van, nem küzdök ellene, elfogadom (sőt élvezem és ez nem bűn). Majd felolvadok belőle, ha eljött az ideje.”

“Amikor Eszter felolvasott néhány gondolatot a természeti ciklikusságról és a februári hónap lélektanáról, akkor volt egy mondat, ami nagyon megfogott, mert a dióhéjban való utazásra emlékeztetett. “Már oldódóban a keménység, de még céltalan.” – szólt az idézet. Azóta is sokat gondolkodtam ezen a mondaton, mert az elmúlt években sokat dolgoztam azon, hogy a bennem lévő keménység oldódjon és tudjak másokhoz kapcsolódni, nyitott legyek az élményekre és a világra. “

„Megszólított egy másik csoporttag gondolata, ami azokról a lehetőségekről szólt, amik elmúltak, és hogyan élünk tovább ezek meg nem éltségével. De nagyon megragadott az a gondolat is, hogy a magban van az élet őrzője, aminek elmúlt dolgokból létrejövő tápanyagra van szüksége, hogy kibontakozhasson. Ez megnyugtató gondolat volt, annak ellenére, hogy az elmúlt dolgok fájdalommal járhatnak. Sokat jelentenek ezek a gondolatok abban, hogy a szenvedés az életünkben hogyan tölthető meg értelemmel.”

Élménybeszámolók

Tudj meg többet a TRE® módszerről!