TRE élménybeszámolók

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

TRE®

Fáradt voltam nagyon szellemileg és testileg is, sűrű napok voltak előtte. Vártam az alkalmat, érdekelt ez a módszer, de nehezen vettem rá magam hogy időben elinduljak otthonról. A napi rohanás miatt volt bennem kis feszültség is. Kicsit izgultam, amiatt is, mert csoportban voltunk, és általában nem könnyen engedem el magam idegen emberek mellett.

Az információk érdekesek voltak, jó volt, hogy kicsit meg tudtam érkezni ezidő alatt. A hangulat tetszett, megnyugtató volt a jelenléted, és a többiek is szimpatikusak voltak.

Először csak az egyes izomcsoportokat éreztem meg, hogy dolgoznak, más nagy változást nemigen. Igyekeztem megállítani a gyakorlatokat ott ahol még belefért a testemnek, nem mindig sikerült, de mozgással is foglalkozom, így jól esett átmozgatni magam. A végére, amikor a falnak dőltünk ott kezdtem el érezni egy kicsit többet, mintha felgyorsult volna a szívverésem, izgatott lettem, de jó érzés volt, melegség volt a mellkasomban.

Mély nyugalmat éreztem, mintha egy jót aludtam volna. Már nem éreztem a fáradtságot, feszültséget. Nem tudtam volna szavakkal leírni, hogy pontosan milyen folyamatok történtek, inkább csak hagytam hogy legyen. Néha nem kell nagy dolognak történnie, de lehet jó.

Zaklatottan indultam el a munkám miatt, kisebb dührohamot is kaptam az indulás előtt. Szerettem volna, ha tökéletesen sikerül az első egyéni alkalmam, de a ráhangolódásban megzavart a főnököm. Majd emiatt szégyent éltem meg, hogy ilyen alacsony az ingerküszöböm. Negatív érzések öntöttek el, „kár is mennem, annyira sérült vagyok, hogy rajtam már semmi nem segít”.

Megnyugtatott, hogy nem előfeltétele a gyakorlásnak a tökéletes állapot és már maga ez a tudat segítette a ráhangolódásom. Igaz, nem tudtam felidézni a gyakorlatokat sem, annyira máshol járt a figyelmem, pozitív értelemben. Sikerült a lábaimban remegést tapasztalnom. Egyszerűen a vidámság érzése árasztott el, még nevettem is. Nagyon furcsa és váratlan helyzet volt. Az volt az üzenete az én olvasatomban, hogy mélyen bennem van a képesség az örömre, jókedvre, csak nagyon mélyen el van még temetve. De van lehetőség „kiásni”. Mikor ez megfogalmazódott bennem, kicsit el is sírtam magam.

Megnyugodtam, visszatértem a normál állapotomba, de foglalkoztatott, hogy nevettem a gyakorlás során. Hazafelé többször el is mosolyodtam. Nyugodt voltam, szinte magabiztos. Megfogalmazódott benn, hogy talán élhetek meg örömteli pillanatokat, ha nem akarattal, „performansz-al”, másoknak való megfeleléssel akarom „kiérdemelni”, hanem a testemre hallgatok. A másik üzenet az volt számomra, hogy nem kell a tökéletes helyzet ahhoz, hogy valami pozitív történjen. A zaklatott érkezésemet, indulás előtti dührohamomat a betegségeim miatti rossz élethelyzettel tudtam párhuzamba állítani.

Kíváncsian, örömmel vártam, milyen lesz, hogyan fog reagálni testem-lelkem. Kellemesen felmelegedett a testem, szinte megszűnt a külvilág, jó volt, hogy csak magamra és az instrukciókra figyelhettem.

A vállam, hátam kicsit „mozgolódott”, majd kellemes fáradtságfélét éreztem. Öröm töltött el. Megszűnt az idő, remek volt csak a jelenben létezni. A korábbiakhoz hasonló, de mégis kicsit más, nyugodtabb élmény volt. Talán azért is, mert már nem akartam bizonyítani magamnak, hogy meg tudom csinálni. Jól aludtam, bár keveset, másnap mégis sok energiát éreztem a tennivalókhoz.

Szombat ellenére egész nap dolgoztam zárás miatt, így fáradt voltam közepes fájdalmaim voltak.

Tömegközlekedéssel mentem és hányingerem lett a buszon. Emiatt izgultam, hogy fogja befolyásolni a gyakorlásom, feszült voltam, de szokás szerint „maszkoltam”, nem mutattam ki ezt a csoport előtt. A következő gyakorlatok alatt jelentősen csillapodott a hányinger, bizsergést éreztem a kézfejemben, alkaromban, mellkasomban, majd felfelé áramlást a fejem felé.

A hangulatom alapvetően jó volt, már hangolódtam a másnapi szülinapomra. Igazából napközben vágytam a TRE-re, hogy meg tudjon pihenni a testem és ne csak a fejemben legyek jelen.

A földelő gyakorlat segített, hogy a testemet jobban megérezzem, úgy érzem, sikerült jobban beleérkezni a testembe. De még jártak a gondolatok a fejemben. A comb aktivizálás gyakorlat is jól esett a falnál, arra vágyott a testem, és az előrehajlásból a felemelkedés is nagyon jól esett a hátamnak.

Olyan mozgásokat végzett a testem, amiket szinte talán még soha életemben nem tapasztaltam, és mintha ezek által az apró mozgások által masszírozta volna a belső szerveket. Majd finom, lágy ringás is kezdetét vette, amely a mellkasom közepét ringatta el. Mintha a törzsem elülső része is életre kelt volna ezáltal. Mintha az eddigi dermedt és merev állapot, amit oly jól ismerek ott, kezdett volna megszűnni. Élet tért oda be, ahol eddig nem volt. Pont így a szülinapom előtt. 🙂

Nagyon jól éreztem magam, feltöltött az alkalom. Jó érzés lett bennem, nem túl intenzív boldogság, hanem inkább harmónia és egyensúly. Sikerült újra visszatérni a testembe, és távolabb kerülni az agyalástól.

Teljesen nyugodtnak éreztem magam, elmúlt a fejfájásom, hosszabb idő óta először.

Érdekes volt megtapasztalni, hogy egyre kevesebb gyakorlatot csinálok, és egyre több minden történik bennem. Meglepően jobban tudok magamra odafigyelni a gyakorlás során, mint eddig. Nagyon jól éreztem magam, mélyebben aludtam a szokásosnál, és azt tapasztaltam, hogy a fejfájásom másnapra se jött vissza.

Az öröm érzése uralkodott, ez volt az első alkalom, hogy meghatódottság nélkül.

Kezd ismerős lenni ez az érzet, nem azonnal a kontraszt jutott az eszembe. Kezdek bizalmat érezni abban, hogy hosszabb távon meg tudom majd ezt élni, nem különleges alkalomnak fognak számítani a jobb pillanatok.
Hazafelé arra lettem figyelmes, hogy jobban megfigyelem a környezetemet. Sokszor jártam már erre, de sok mindent most láttam először. Korábban csak lefelé néztem vagy a sétáló kutyákra koncentráltam, az adott biztonságérzetet.

A bizsergés szétterjedt a testben, le a lábakba és fel a mellkasba és a torokba is. A mellkasban és a torokban egy kis vibrálást is éreztem.
Valami olyasmit éreztem, hogy a testem hálás ezekért a gyakorlatokért. A testérzet olyan volt, mint amikor egy jót mozgok, ami nem túl megerőltető, de azért valamennyire használtam az izmokat, és utána kellemesen bizsereg a testem. Az érzés, hogy a testem örül, amiért odafigyelek rá.

Nyugodtságot hozott a testembe, lassulást és befelé figyelést.

Olyan testrészemet is érzékeltem (bal láb mutatóujj), amiről fejben tudtam, de eddig nem kelt önálló életre…

Hála, nyugalom és teresség. Az egész jó volt. A legérdekesebb a spontán remegés. Később: végtelen nyugalomban. Aludtam 20 percet, ahogy hazaértem. Éjszaka nagyon jól aludtam.

Bizalmat és biztonságot éreztem, hogy jó helyen vagyok. Hatalmas segítség volt Eszter figyelme, hogy „csak” a 6-osig menjek, jó volt a külső megfigyelése, és hogy szólt, amikor talán már túl sok, mert én nem tudtam magamban ezt érzékelni, és észrevenni, de most már tudom, hogy mire figyeljek. Bizsergés érzetem volt, és a gyomrom kezdett kiengedni, folyamatosan hangokat adott a gyomrom. Tisztább helyen éreztem magam és élesebben érzékeltem mindent. Nyugodtabb lettem és békés, éjjel jól aludtam, át tudtam gondolni az aktuális élethelyzetem anélkül, hogy az érzelmeim túlságosan elárasztottak volna.

Kicsit fáradt voltam, de kíváncsian vártam a foglalkozást. Már előző nap is felidéződött pár korábban látott, hallott infó/videó részlet - ezeknek nagyon örültem.Várakozással teli nyugalmat éreztem, jó érzés volt tettre készen, ugyanakkor mégis passzívan, csak figyelni, mi következik…

Érdekesen kellemes nyugalmat hozott. Örültem, hogy sikerült (bár nem a teljesítményre ‘gyúrtam’🙂) Élveztem a langyos testérzetet = se túl meleg, se túl hideg. Korábban kicsit tartottam a remegés érzésétől, nem tudtam elképzelni, milyen lehet. Meglepett, hogy nem társult idegességgel, sőt, ellazulást hozott! Egyértelműen pozitív volt! Örömöt és hálát éreztem😊 Nyugalom vett körül. Béke a világgal. Kellemes testérzet, semmi fáradtság. Testi-szellemi erő a nap folytatásához. Jó volt, hogy koncentrálhattam csak magamra.

Segített megérkezni, magamra koncentrálni. Mindig nehéz megfogalmaznom azt hogy testi szinten mit érzek, és jó, hogy ezzel a kérdéssel kezdjük, hiszen végig az óra alatt erre kell figyelnem.

A testérzetek tudatosítása sem könnyű, ebben is segít ez a rész. A legfeltűnőbb az aszimmetria volt, hogy mennyivel könnyebb/nehezebb az egyes oldalakra elvégezni a gyakorlatokat. Örültem viszont hogy most már hamarabb észre tudom venni hogy mikor elég a testemnek, és kezdek megtanulni hallgatni ezekre a jelzésekre. A két oldal „egymásba kapcsolódása” most gyorsabban ment, mint előző alkalommal. Ez meglepő volt. Rácsodálkoztam arra az élményre is, hogy amikor a jelzésre abbahagyom a terhelést, a fájdalmak is leállnak. Ez megtanít bízni a testemben. A lábamban egy nagyon kellemes zsibongó érzés uralkodott el. Stabilnak, kiegyensúlyozottnak éreztem magam, és bár a fáradtság és az állandósult fájdalmak még ott voltak, ezeket nagyobb türelemmel tudtam viselni.

A pillangópózban kezdtem a lábammal ès szép lassan csuktam össze màr az elejétől kezdve remegett, bizsergető, eddig nem túlságosan sokszor tapasztalt érzés volt.

Olyan mintha az alsó rèszem tényleg pillangóként életre kelt volna. Később a szándèkos megállás után, mikor újra behajlítottam a térdem ismét remegett a normál kezdőállásban is. Jól éreztem magam a gyakorlatok után, kellemesen elfáradtam. Az óra végére mentálisan jól, érzelmileg kiegyensúlyozottan idegileg ès testileg is felfrissülve éreztem magam. Legérdekesebb: 5 férfi együtt remegett. Legjobb: nem tudtam elképzelni, hogy ez majd hogy fog kinézni gyakorlatban, de nagyon tetszett mind az óra vezetèse, a tiszta utasításai a trénernek és a végeredmény is, hogy màr elsőre sikerült a láb részen remegnem.

Elvárások nélkül érkeztem, egy barátnőm jelezte, hogy ő jön hozzád, amikor pár szóban említette hogy itt mi történik, én a "test" szóra rezegtem. Azt éreztem, hogy itt kell lennem, mert a testem megnyilvánulásait alig tudom dekódolni.

Mentálisan jól voltam, kíváncsiság volt a meghatározó. Főleg azokra az érzésekre figyeltem fel a gyakorlatok során ami nem úgy meg, ahogy az elvárható lenne. Pl. az első gyakorlatnál amikor a talpunkat görgettük, az tűnt fel, hogy a baloldalam sokkal sutább. A bal talpam nem tudott ” gördülni”, örültem hogy kiderült, egy ilyen látszólag apróság és azt is gondoltam hogy „jó helyen ” vagyok, és az is be fog indulni.
A falnál végzett gyakorlás volt nekem a legkomfortosabb, ott már éreztem enyhe remegést a combomban amikor be volt hajlítva.
Amikor a hátsó comb izmot figyelő gyakorlat volt, akkor is a bal comb suta volt. Erre a „suta baloldalra” többször felfigyeltem.

Egyszerre volt felkavaró, de megnyugtató és biztonságos. Éreztem hogy valami elindult, aminek még nem vagyok a végén és vágyom még a megtapasztalásokat.

Legérdekesebb, meglátni ami mindig ott volt, csak nem volt rajta fókusz.

Átlagosan jól - kipróbáltam más légzőgyakorlatos módszert is, érdekes élményeim voltak, úgy érzem a kettő valahogy "összedolgozik", aminek örülök. Picit fájt a derekam és a jobb vállam.

Elég hosszan beszéltem az élményeimről, jó volt hogy elmondhattam. Szerintem most már könnyebben érzékelem hogy mikor érem el az ominózus 6-7-es szinteket. Szívesen csinálta a testem a gyakorlatokat, a derekamban kifejezetten csökkent a feszültség. Megint aszimmetrikusak voltak az élmények, más ütemben, mértékben és módon jöttek az érzetek. Az „energiaáramlás” érzése jó megfogalmazás volt. Nem voltak erősek az érzetek, de megintcsak egyre könnyebben észlelem őket. Lelazultam teljesen, sikerült csak a testemben zajló érzetekre koncentrálni. Erősödik a bizalom a testemben, könnyebb is megfogalmazni ha történik valami, azt is, ha elég. Az óra után kezdtem érezni remegést a karomban, kezemben, ami elég sokáig megmaradt. Amolyan felszabadultság-érzés jött rám, egyszerre örömérzés és sírás késztetés. Aztán ahogy merültem vissza a munkába, ezeket már nem éreztem, de energikusabb maradtam.

Remegést és melegséget éreztem a combomban, az alhasamban és a keresztcsontom környékén. Nyugodt és kipihent voltam.

Az első alkalommal csak a lábamban éreztem a remegést, most tovább haladt. Kíváncsian várom a folytatást. Már hazafelé az autóban éreztem a gyomromban egy energia gombócot, társult mellé egy kis eufória, felszabadultság érzés és nyugalom.

Megindult a remegés a combjaimban. A homlokomban melegséget éreztem.Elkezdtem ellazulni. Ellazultam teljesen és elmúlt az a testi fáradság amivel érkeztem. A legjobb az volt, hogy sokkal jobb érzetekkel távoztam

Olyan érzésem van, mintha valami rég elfeledett titok nyomába értem volna, mintha minden elmélet, és keresés, munka, izzadás, tanulás, mint egy mozaik szétszórt darabkái elkezdenének összeállni bennem valamivé. És lövésem sincs, hogy mi lesz az, de alig várom, hogy lássam. Nem tudom mondták-e már Neked, és ha igen, akkor ne olvasd tovább, de zseniálisan csinálod. Ez a műsor Nélküled nem jött volna létre. Úgyhogy nagyon-nagyon szépen köszönöm a munkádat. Amit eddig végeztél, és amit ezután végzel. Nagyon sok életre van és lehet még hatással, és örülök, hogy az általam élt életre is tud hatni. Just so you know.

Köszönöm, hogy tök biztonságban érezhettem magam az egyéni alkalmak során. Nem szokott könnyen menni, hogy hagyjam, hogy valaki/bárki és akárki is ilyen módon érzékelje ami történik bennem. És hogy ezt annyira természetessé tetted, mint amilyen természetes levegőt vennem.

Jó érzés volt és biztonságos, hogy csak egyedül voltam. Fontos volt, hogy minden apróságra rávilágítottunk (a te a kérdéseiddel én mertem jobban megfigyelni magam).

Úgy éreztem, elindult a vérkeringés a testemben. A remegés helyén bizsergő érzés maradt. A remegés érdekes és kellemes volt.

Végtelenül hálás voltam, hogy ott lehettem éppen aznap, mert ami utána érkezett váratlanul, azt hiszem TRE nélkül nem bírtam volna elviselni 🙂 Frissen próbáltam alkalmazni a „megállj”-t a testemnek és minden rezgésemnek.

Kis energiával feltöltődtem, ami egészen hazáig meg is maradt. Utána jól aludtam, és reggel magamtól keltem, mielőtt még az óra ébresztett volna. =)

Nagyon eksztatikus élmény volt a remegés, jól esett, pezsdítően hatott rám. 🙂 Érdekes módon aggódtam, hogy vajon ezt a kellemes érzést mi fogja elrontani 🙂

Érzelmileg terhelten érkeztem meg, fizikailag jól voltam, de érezhető volt a testemben is az érzelmileg zaklatottság belső remegés formájában.

Lenyugtatott, finomította a belső remegést. Jól esett átmozgatni a testemet, érdekes mindig mennyire át tud mozgatni, energetizálni egy ilyen kis gyakorlat is. A remegés azonnal beindult, nem volt ijesztő, nem akartam megállítani, még ha erőteljes is volt, okozott is némi belső bizonytalanságot. Mindig meglep, hogy mennyire kevés is elég lenne egy nap ahhoz hogy földeltebb legyek – gyakorlatra, testátmozgatásra gondolok.

Kimerült vagyok mostanában, fizikailag, érzelmileg hullámzó. Hamar elérzékenyültem, ahogy megéreztem a csoport nyugtató közegét.

Kíváncsian figyeltem a testemet, mire hogyan reagál.
Instabilitást éreztem magamban. Napközben próbáltam figyelni magamat, mi hogyan változik bennem. Miután letudtam a nehéz feladataimat, megkönnyebbültem és jobban tudtam magamra fókuszálni.Az is lehet, hogy a nehézségeim leküzdésében segített a reggeli óra.

Feszült voltam, ilyenkor év végén mindig sokkal feszültebb vagyok. Alapállapotom amúgy is az éberség. Mint egy róka az erdőben.

Szándékosan nem nyulat írtam, nem menekülök. De figyelek. Nagyon. Ez fárasztó.

Könnyen tudtam kapcsolódni Veled és a hallottakkal.

Változatos élményeket tapasztaltam. Testi és lelki bizonytalanság érzést, melegséget és energiát, elfáradás érzést is. Kerestem a határokat, meglepően kevés terhelés után jelentkeztek. Van bennem egy mély nyugalom, lelassulás. Nagyon megöleltem a fiaimat, kapcsolódási vágyam erős. Van bennem egy fura megkönnyebbülés – boldogság, úgy érzem növekvőben. Valami bizonyosság érzés. Nem tudom megmagyarázni. Az éjszaka még előttem áll. 🙂

A pillangó póz közbeni remegést nagyon élveztem és még akartam.

Nem akartam megállni, aztán visszamentem a térdzárós pózba és akkor egy sokkal finomabb, kevésbé intenzív remegés indult meg. Ami nem volt már olyan eufórikus mint az első, de valahogy mélyebb volt. Nem fájt közben a hasam és ezt élveztem.

Utána kisimultam, azt éreztem. Talán a sima szót mondtam is. Feltöltött. Élveztem. Kicsit kiszakadni, a folytonos fájdalom irányította köreimből.

TestEmLék

Milliárdnyi sejt

Tárolja az emléket

ami beégett

Belém vésődött

Mélységes tapasztalás

amit felednék

mert nagyon féltem

de akihez kötődik

ahoz kötődöm

így nem tehetem.

ezzel együtt létezem

hát megengedem

hogy elengedjük

aminek hordozása

nem jó már nekünk.

én és a testem

ebben az emlékben is

már egyek legyünk.

TRE élmény

Köszönöm Drága Eszter!

Kicsit fejfájósan, fáradtan érkeztem. Nekem nagyon fontos volt megérteni, hogy csak a 6-os szintig kell elmenni, és ebben nagy segítség volt a ráhangolódás, a bevezető.

Emlékszem a mellkasom szabadabbá vált, kézben, fejen finom bizsergés. A végén a pihenő résznél megjelent egy kis testremegés vibrálás érzetem. Meghatódtam, azon hogy odafigyeltem a testemre, hogy nem húztam túl, „nem bántottam”.
Utána érzékeny voltam az emberekre, de jó értelemben.

Előtte nagyon kimerült voltam testileg és lelkileg is, ami egy hosszú folyamat eredménye. Jó érzés volt lassan és nem feszítve csinálni dolgokat.

Segített lazulni, hangolódni. Figyeltem a testem és próbálgattam is, hogy mi esik jól. Volt bennem feszülés és érdekesen nehéznek éreztem a lábammal való munkát. És bőven elég volt belőle amennyit csináltunk, talán még picit sok is. Pedig kipróbáltam, hogy hogyan esne belőle több egy második körben, de gyorsan hagytam abba, mert nagyon soknak éreztem. Nyugodt voltam és testileg is belazultam. Amolyan békés, szemlélődő állapotba kerültem. Nem éreztem magam kifejezetten energizáltnak, de fáradtnak sem.
Az volt a legizgalmasabb, hogy egészen pici mozdulatok milyen nagy hatással bírnak. Tapasztaltam ezt már egy teljesen másfajta terápia során, de izgalmas volt, hogy itt is mennyire igaz ez.

Figyeltem, hogy mi lesz most. A lábam feszült volt, nem is tudtam kényelmesen törökülésben ülni, mert fájt. Tetszett, hogy nem kell erőltetni semmit.

Feltűnően ügyetlennek és merevnek éreztem a testem. Folyton le „akartam” támaszkodni kézre, pedig csak az egyensúly végett kellett a földet érinteni. Ez olyasmi gyakorlás, amit csak „kicsit” kell csinálni (hatos-hetes fokozat…) – ez szokatlan. Futóedzésen a fájó izmoknál kezdődik a tulajdonképpeni edzés, jógánál is addig kellett nyújtani, amíg fájni nem kezd, itt meg előtte meg kellett állni, szóval bénáztam, na. Ez teljesen új nézőpont.

A legérdekesebb, az új nézőpont azzal kapcsolatban, hogy nagyon gyengéden „csalogatja” elő a stresszeket, és nem ilyen „áttöréses”, erőltetett stílusban.

Úgy érzetem, hogy kiszelepelődött egy adag feszültség, relaxáltabb voltam. A testem bölcsességét csodálom, ahogy meg akar szabadulni a sok szutyoktól. Utána nagyon jól aludtam, ezért nagyon hálás vagyok.

Bizsergést éreztem a fejemben, nehezemre esett egy pontra fókuszálnom a tekintetem, elbambultam többször, elálmosodtam.Az utolsó álló gyakorlatnál a szemöldököm felett éreztem újra kisebb nyomást, de nem fájdult meg a fejem, mint az első alkalom során. Jobban sikerült azonosítanom, hogy meddig esik jól elmennem a gyakorlásban, megengedőbb voltam magammal, közelebb kerültem a komfortos állapothoz.

Mi volt a legjobb és/vagy legérdekesebb neked ebből az alkalomból?

A „kevesebb néha több” megélése.

Milyen ívet, változást, folyamatot látsz az eddigi/előző gyakorlásodhoz képest?

Közelebb kerültem ahhoz, hogy megérezzem a határaimat.

Teljesen nyugodtnak éreztem magam, elmúlt a fejfájásom, hosszabb idő óta először. Érdekes volt megtapasztalni, hogy egyre kevesebb gyakorlatot csinálok, és egyre több minden történik bennem. Meglepően jobban tudok magamra odafigyelni a gyakorlás során, mint eddig. Nagyon jól éreztem magam, mélyebben aludtam a szokásosnál, és azt tapasztaltam, hogy a fejfájásom másnapra se jött vissza.

Pozitív értelemben felélénkültem egy lelkileg nyomott állapotból. Amikor érkeztem kicsire húztam össze magam, előre esett a bal vállam, a kezdő gyakorlatoktól pedig kiegyenesedtem és felébredtek a lábizmaim.

Kicsit feszülten érkeztem, de ez mostanában így van mindig. Elsősorban a lábam, főleg a combom remegett, néha a hasam, felsőtestem inkább befeszült, amit jól esett kilazítani.

A remegés nagyon finom, vibráló érzés volt. Tetszett, hogy én szabályozhattam végig mi esne jól. A begubózás a végén jól esett.Nyugodtabb lettem, pl. nem érdekelt, hogy fussak a busz után. Majd jön másik. Kicsit tompább is lettem. Sétára és levegőre vágytam.

A legjobb, hogy egyszerű mozdulatok mit tudnak kiváltani. Hogy lehetek én a kormánynál.

Az energiaszintem nőtt, aktív voltam, de egyben megnyugvást is éreztem. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, mint amikor egy nehéz, akár kicsit veszélyes feladatot teljesítek, az adrenalin még dolgozik, de már túl vagyok rajta és megnyugodhatok (akár büszke is lehetek a teljesítményemre). Nem igazán tudtam hova tenni ezt az érzést, mert a gyakorlás alatt semmi veszélyt vagy nehézséget nem éreztem.

Kellemesen felmelegedett a testem, szinte megszűnt a külvilág, jó volt, hogy csak magamra és az instrukciókra figyelhettem.

A vállam, hátam kicsit „mozgolódott”, majd kellemes fáradtságfélét éreztem. Öröm töltött el.

Megszűnt az idő, remek volt csak a jelenben létezni.

A korábbiakhoz hasonló, de mégis kicsit más, nyugodtabb élmény volt. Talán azért is, mert már nem akartam bizonyítani magamnak, hogy meg tudom csinálni.

Jól aludtam, bár keveset, másnap mégis sok energiát éreztem a tennivalókhoz.

Komfortos és megnyugtató volt, hogy nem kell semmi extrát csinálni. Egy ponton volt egy sejtésem arról, hogy milyen lehet ez a remegés amiről szó van.

A horpaszizmos gyakorlat nagyon tetszett, mert több éve több szakember is ajánlotta már nekem a horpasznyújtást, de sosem sikerült ehhez az izomhoz közelebb kerülni, most pedig egyértelműen megéreztem hogy hol van és mi ez. Sosem éreztem még ezt a testrészt magamban korábban. A gyakorlatok végére arcom kisimult és egy fajta kellemes mosoly költözött belém.

Éreztem egy enyhe érzetet ami a remegés lehetett volna, és éreztem, hogy ez egy ismerős érzés valahonnan és ha többet gyakorolnám vagy ott akkor több időt kaptam volna, akkor már jött volna ennél több is. Így is kellemes élmény volt és kíváncsiság ébredt bennem többre. Jó volt lelassulni és új érzeteket keresni, új szempontok alapján foglalkozni magammal.

Még mindig nehéz megnyílnom, nehéz a testemnek megtanítani, hogy biztonságban van.

Családdal kapcsolatos érzelmeim hamar elérik a maximumomat.
Jó volt, hogy Eszter segített, hogy figyeljék a légzésre, amivel tudtam szabályozni az érzelmeim intenzitását.

Kellemesen, nyugodtan éreztem magam.

A legérdekesebb felismerni, hogy még jobban szeretnék magamról gondoskodni.

A testem bölcsen mozdult mindenféle irányokba és örültem, hogy tudtam hagyni ezeket a mozgásokat. Szinte ficánkolt és megmutatta azt is, hogy a májam figyelmet kér. Odatettem a kezem és az nagyon jól esett neki.

Majd a ficánkolás után, mikor újra feltettem talpra a lábam, eldőltek jobbra a térdeim és egy furcsa, belülről kifacsarodott póznak érződő állapotban egyensúlyt talált és megállt a testem. Hagytam őt ebben az állapotban, és élveztem, hogy töltődik. Teljes elengedést és egyensúlyt éltem meg, mint ahogy a homok terül el a tenger partján. Mindazonáltal az járt a fejemben, hogy milyen furcsa póz esik jól a testemnek. Megnyugvást éreztem és örömöt, hogy a testem megtalálta ezt az egyensúlyt a végén és tudtam ebből töltődni.

Egyre több mindent mutat meg a test és talán egyre bátrabb, így, hogy érzi, hogy teret adunk neki.

Fáradt voltam, de jól aludtam. Egy órával későbbre állítottam az ébresztőm az öngondoskodás jegyében.

Másnap újra azt tapasztaltam, hogy nagyon nyugodt állapotban volt a testem. Mintha folyamatosan egy „nagy kilégzés” utáni állapotban lettem volna. Erre nem tudott az agyam ráhangolódni, folyamatos volt az ellentmondás a testem és az agyam/egóm között. Mintha az agyam munkára akarta volna fogni a testem, de az nem akart engedelmeskedni.

Megnyugtatott, hogy nem előfeltétele a gyakorlásnak a tökéletes állapot és már maga ez a tudat segítette a ráhangolódásom.

A tekintetemet újra nehéz volt fókuszálnom, a fejemben bizsergést éreztem, a pulzusom szapora lett. A fülemet éreztem, erősebben érzékeltem a hangokat. Aktiválódott újra a szemkörnyékem.

Sikerült a lábaimban remegést tapasztalnom. Egyszerűen a vidámság érzése árasztott el, még nevettem is.

Nagyon furcsa és váratlan helyzet volt. Az volt az üzenete az én olvasatomban, hogy mélyen bennem van a képesség az örömre, jókedvre, csak nagyon mélyen el van még temetve. De van lehetőség „kiásni”. Mikor ez megfogalmazódott bennem, kicsit el is sírtam magam.

Élet-bölcsesség

Testemben ott van

Millió éves erő

Ott szunnyad bennem

Tanítasz bízni,

Aminek létezését

Én még csak sejtem

Utat mutattál

Szelíd vezetés által

Ha megengedem

Ráhagyatkozom

Zsigereimben mindig

Ott van a válasz

Testemben élő

Élettel együtt próbált

Túlélő ösztön

Láttam formáját

Tapasztaltam működni

És felismertem

Mint egy szilaj ló

Ha nem zabolázom meg

Uralhat engem

És mégis le kell

A zablát róla vennem

Hogy átvihessen

Ezer veszélyen

Fájdalmon és kínokon

Megbízni benne

Magammal egyként

Akarata enyémmel

Újra egy legyen

TRE élmény

Köszönöm Drága Eszter!

Megnyugodtam, visszatértem a normál állapotomba, de foglalkoztatott, hogy nevettem a gyakorlás során.

Hazafelé többször el is mosolyodtam. Nyugodt voltam, szinte magabiztos. Megfogalmazódott benn, hogy talán élhetek meg örömteli pillanatokat, ha nem akarattal, „performansz-al”, másoknak való megfeleléssel akarom „kiérdemelni”, hanem a testemre hallgatok. De még nem tudom, hogy kell rá hallgatni, mert egyelőre az agyam, az egóm túl hangos. A másik üzenet az volt számomra, hogy nem kell a tökéletes helyzet ahhoz, hogy valami pozitív történjen.

Meglepőek voltak a megéléseim a gyakorlás során és nyitottnak érzem magam a módszer befogadására.

Mikor a falnál végzett gyakorlat után leültem, azonnal elkezdődött egy alacsony intenzitású remegés, élveztem ezt a kellemes érzést, miközben a földön végzett gyakorlat instrukcióit hallgattam.

Ez volt az első alkalom, hogy a földön végzett gyakorlat előtt egyértelmű remegést éreztem. Az utolsó gyakorlat során a korábbinál erősebb remegést tapasztaltam.

Nyugodtság érzését tapasztaltam, korábban jelentkezett és nagyobb intenzitással, mint az eddigi gyakorlások során. Pozitív gondolatok fogalmazódtak meg bennem. A gyakorlás előtti nap ostoroztam magam, hogy a szabadidőmet a TRE elsajátítására tervezem fordítani ahelyett, hogy a karrieremben próbálnék fejlődni, a társadalom hasznos tagjaként igyekeznék érvényesülni. Az óra végére egyértelműen azt az üzenetet kaptam, hogy jelenleg ez a legjobb, amit tehetek. Időt kell adnom még magamnak, talán ha sikerül újra pihennem, annyi energiám fel fog szabadulni, hogy ki tudjak lépni a mostani fojtogató helyzetből.

Mi volt a legjobb és/vagy legérdekesebb neked ebből az alkalomból?

Újra az, hogy mosolyogtam és szinte kizárólag pozitív érzelmeket tapasztaltam meg a gyakorlás során, aminek semmi magyarázható oka nem volt. Ez azért nagyon furcsa számomra, mert a napjaim 99%-ában negatív érzelmeket élek meg (viszont ott mindig meg tudom fogalmazni, hogy miért). Talán az az üzenete, hogy nem csak akkor érezhetem jól magam, ha társadalmilag elfogadott mérföldköveket, sikereket érek el.

A földelő gyakorlat segített, hogy a testemet jobban megérezzem, úgy érzem, sikerült jobban beleérkezni a testembe.

A folyamat során valamikor a vállam is szóba került, hogy meg van feszülve. Ezt most végre tudatosítottam és végeztünk erre egy gyakorlatot, ami segített aztán ellazítani. Az a gondolatom támadt, hogy a testem beállt vmilyennek az évek folyamán, ami nekem már természetes, de igazából ez nem kellemes, csak már nem veszem észre, mert ezt szoktam meg. És a mostani folyamat a vállamról ezt mutatta meg, hogy mindig felhúzva tartom, hogy ez valószínűleg a testemnek is energia és nem esik jól. De talán egy korábbi életesemény miatt maradt így.

Nagyon jó tapasztalás volt a ringatózás és a mellkasi mozgás, ami nekem teljesen új dimenziót nyitott meg. Azt hiszem, eddig a mellkasomban csak nagyon erős szomorúságot tudtam érezni, vagy szorítást, nyomást és nehézséget. Vagy azt a fajta mozgását ismertem, amikor tornáztam, és most ahhoz képest is teljesen újfajta módon kezdett életre kelni, aktivizálódni ez a testtájék.

Azt vettem észre, hogy már múlt alkalommal is volt olyan érzet, ami ott volt a folyamat alatt, de a tudatosítása csak a végén a beszélgetés során esett meg. Most pedig ez a tudatosítás már a folyamat során megtörtént Eszter kérdései által. Ennek nagyon örültem

A legmélyebb szinten a hasi és deréktájon beindult a remegés, majd idővel elkezdtem érezni a vibrálást a talpaimban, lábfejem oldalán, és utána feljebb kúszott, és a lábszáramon keresztül a combomig is kiterjedt.

A hasi tájékon érzett remegés/hullámzás pedig elcsitult és átalakult egy perzselő érzéssé. Amikor a talpaimat a földre helyeztem, kisebb rángatózásokat kezdtem el érezni a bal csuklómban, majd a jobb bokámnál.

Kisimultan, frissebbnek éreztem magam, a mellkasi nyomás pedig elillant.

Mi volt a legjobb és/vagy legérdekesebb neked ebből az alkalomból?

Megtapasztalni, hogy gyengéd, fokozatos módon is ki lehet engedni a feszültséget, nem feltétlenül kell hozzá nagy sírás.

A első gyakorlatok során sikerült ellazítani a testemet. Főleg a karjaim könnyebbsége tűnt fel, amik addig inkább elnehezedni szoktak.

Mindig testileg könnyedebben hagyom el az órát, mint ahogy érkeztem. Jól is alszok utána.

A legjobb az volt, hogy végre élőben is találkoztam egy kézzel fogható eszközzel, amit ha megtanulok haszálni, gyökeresen változtatja majd meg az életminőségem.

Megfogalmaztam, hogy olyan érzetet tapasztaltam, mintha egy kő esett volna le a szívemről, de ez csak egy testi érzet volt, érzelmi töltet vagy racionális magyarázat nem követte. Hazafelé egyészen jókedvem volt, az eső sem zökkentett ki, még az emberekre is jobb szemmel tekintettem.

Örömmel töltött el, hogy elmentem az órára és az elvárásokkal ellentétben mertem magammal, a saját jóllétemmel foglalkozni. A földelő gyakorlat alatt elindultak az áramlások, egyre intenzívebb bizsergést éreztem a testemben a gyakorlatok során. A fejtetőmön, arcomon éreztem legerősebben az áramlásokat, a karjaimban a bizsergést. A gyakorlatok alatt teljesen elfeledkeztem a munkáról.

A kézfejem nagyon meleg lett, ami újdonságként hatott, mert mindig hidegek a végtagjaim, teljesen lekötötte a figyelmem. Talán energiával tölt fel, ezért rátettem a hasamra, majd a mellkasomra is.

Testileg energetikusabb lettem, lelkileg nyugodtabb. Éjjel jól aludtam és másnap örömmel tapasztaltam, hogy a régóta tartó nyakfájdalmam gyengült.

A legjobb az volt, hogy most már egyre bátrabban abbahagyom a gyakorlatokat, igyekszem jobban odafigyelni magamra. Később nagyon jókedvem lett. S az a tapasztalatom, hogy a TRE órák után általában jobban alszom.

Ilyen pici mozgásokkal mennyi változást lehet tapasztalni és megélni.Olyan érzés volt utána, mintha pár kilóval könnyebb lennék lelki értelemben, sokkal boldogabb lettem és biztonságosabbnak éreztem a testem, szabadabban mozogtam.

A földelő gyakorlat a kedvencem, amikor elkezdem, mindig egy nagy adag energia érkezik, mosolyogni is szoktam ilyenkor. Minden gyakorlatot végigcsináltam, elindultak az áramlások. Nem emlékszem pontosan melyik gyakorlat után, de késztetésem volt táncolni, teret is engedtem neki. Olyasmi életérzés ért el, mintha egy fesztiválon lennék.

Fájt a fejem, és elég nagy feszültséget éreztem a nyakamban, vállaimban, ami természetesen mentális feszültségről árulkodik.

Jól esett lelassulni, és apró mozdulatokban érzékelni a talpaimat, majd fokozatosan a lábaimban kezdtem bizsergést érezni. Először a vádlim, majd lassanként, a gyakorlatok végéhez közeledve a combjaim, belső combjaim kezdtek bizseregni.

Most 2 . alkalommal már tudtam mit „keressek”, így bele tudtam lazulni a remegésbe, apró mozgásokba. Jól eső, elengedő, izgalmas és néha egészen „vicces” érzés volt megtalálni bizonyos pózokat, hogy a remegés megérkezhessen.

Az óra végére hogy érezted magadat?

Laza testérzet, nyugalom, elfogadás.

Mélyebben tudtam megfogalmazni magamnak, hogy mi is ez a TRE. Egyre inkább körvonalazódik ennek a módszernek a mibenléte, ami miatt -úgy gondolom- a későbbiekben már hatásosabban tudom végezni a gyakorlatokat.

Ismerősek voltak az érzetek, és a gyakorlatok, ami miatt apró finomításokat tudtunk belevinni a mozdulatsorokba. Ez sokat segített.

Az élményem az volt, hogy ahogy párbeszédbe, interacióba kerültem a csoport(tagok)al, majd megkezdtük a földelő gyakorlatokat, egyre jobban jelen voltam. Egy nyugodtabb állapotban.

Enyhe remegés megjelent, a testemre tudtam figyelni, a testkapcsolódás inkább volt pozitív, visszahozott a jelenbe.

Az óra végére hogy érezted magadat?

Érzelmileg nyugodtan, bizakodva. Magasabb energiaszinttel, mint amivel érkeztem.

Mi volt a legjobb és/vagy legérdekesebb neked ebből az alkalomból?

Hogy másokkal párbeszédbe, kontaktusba kerülni, és a testemre figyelni, az vissza tud „repíteni” egy nyugalmasabb jelenbe.

Jobban bele tudom engedni magam a folyamatba. Kevesebb a kíváncsi várakozás, jobban jelen vagyok.

Aznap feltöltődve, kellemes fáradtsággal és jól is aludtam el. Utána a napok és a hétvége érzelmileg hullámzott. Testileg jól voltam.

Egész hosszan megtapasztaltam a remegést. Két lábamban eltérő helyen volt a centruma (bal lábamon a térdem feletti részen, de a térdemhez közel, jobb lábamban pedig közel a combtőhöz), és különböző volt a frekvenciája.

Amikor közelítettem egymáshoz a térdeimet, felgyorsult a remegés. Az első ilyen alkalommal szembetűnő volt a kb. négyszeres sebesség.

A hátamban, vállamban nem éreztem a feszültséget. Megnőtt az energiaszintem, és pozitívabb lett a kedvem.

Megjelent bennem az érzés is, hogy mostmár pihenhetek, mert vége van. Véga az ámokfutásnak, a tartás és az erősnek levés szükségének. Lehetek csak itt és most. Csak úgy egy kicsit.

Az uralkodó érzetem egy nagyon örömteli testkapcsolat volt. Mintha a testem minden sejtje örülne, hogy végre figyel a főnök… Hálát éreztem a testem felé, hogy volt olyan kedves, és kibírta velem idáig.

Mi volt a legjobb, legérdekesebb neked ebből az alkalomból?

Hogy nem kell uralkodnom a testemen ahhoz, hogy együttműködjünk.

Milyen ívet, változást, folyamatot látsz az eddigi/előző gyakorlásodhoz képest?

Egyértelműen sokkal inkább benne vagyok a testemben.

A foglalkozás előtt az idő szorításában voltam.

Ez egy egész napos feszültséget keltett bennem, és amikor megérkeztem, akkor „megérkeztem” Végre itt vagyok ahová tulajdonképpen egész nap vágytam. Leengedtem mint a lufi.

A gyakorlás első része megérkeztetett önmagamba, a testembe, és az ittésmostba. Ebből erőt merítettem, a testem felfrissült, az agyam fáradt volt, a szívem hálás.

Integrálás alatt azt éreztem, hogy megérkeztem ide, önmagamba. Nem kell erősnek lennem, nem kell „mindentudónak” lennem, nem kell készenlétben lennem. Lehetek önmagammal, önmagam értékeivel és értéktelenségeivel, önmagam „tökéletlenségével” tökéletes összhangban. Lehetek az, aki most vagyok én. Hálát éreztem, és még most is. Minden ami voltam, és ami formált, pont ehhez az énhez vezetett.

Elkezdtem várni a gyakorlásokat, úgy örömmel. Olyan érzés, mintha lepihennék, hogy „a lelkem utolérjen”. És úgy érzem, pont ez történik. Hiába a testemmel foglalkozom, minden közelebb jött. Még én is…

Másnap vitális voltam, és nyugodt. Könnyebb lettem belül. Reggel végre kipihenten és szorongás nélkül ébredtem. Rég volt ennyire ilyen.

Pár hónappal az első órám előtt fejeztem be egy csoportterápiát, ahol nagy tanulság volt számomra, hogy nem ismerem fel a testem jelzéseit/ igényeit és az érzéseimet háttérbe szorítom, így amikor rátaláltam a TRE-re, az motivált, hogy ebben tudjak előrelépni, fejlődni.

Én nagyon élveztem, hogy csoportban vagyunk, figyelünk egymásra, át-, megérezzük egymást. Minden óra után megnyugvást, felszabadultságot éreztem, s sokkal könnyebben ment a csoportos gyakorlás mint bármelyik másik, így vártam az órákat. Elkezdtem jobban figyelni a testem jelzéseire, és a “mindent feláldozok másokért” hozzáállásból elkezdtem visszavenni az életemben is.

Elkezdtem jobban magamra figyelni, és tanulni nemet mondani azokra a dolgokra, amik nem esnek jól és egy kicsit több időt hagyok magamnak töltődésre. És jól esett tudni, hogy ismerős arcokkal megyek TRE-zni, biztonságot adott a csoport.

Milyen főbb felfedezésekre tettél szert?

Hogy mennyire fontos, hogy jól és a jelenben legyünk, és hogy ezt még sokat kell gyakorolnom

A legfőbb üzenet talán az, hogy figyeljek jobban arra, hogy mivel segítek magamon, és mik azok a dolgok, amiket csak halogatás/félelem miatt csinálok sokat, “töltődés” címszó alatt. Én azt érzem, hogy nem ívet, hanem inkább szinusz görbét írtam le 😀 de az biztos, hogy több figyelmet fordítottam magamra mint eddig, és talán a nehezebb szakaszokban kevésbé hibáztattam magam a pihenésre való igényért, mint eddig.

Megnyugodtam, kedves volt a köszöntés és a csoportot is biztonságos környezetnek éreztem.

Energia áramlását, bizsergést kezdtem érezni, különösen a mellkasom és nyakam környékén. Megjelent egy kis szédülés és az utolsó állva végzett gyakorlat közben a homlokomban kisebb nyomást éreztem.

A fekvő gyakorlat alatt teljesen elmúlt a fejemben érzett nyomás, egy kis remegést sikerült megtapasztalnom.

Izgatottságot éreztem a gyakorlás után és jelentősen több energiával távoztam, mint amennyivel érkeztem.

Tetszett a módszer, látok rá esélyt, hogy segíteni tudjon a problémámon, ha sikerül elsajátítanom.

Éhes voltam és a szokásosnál sokkal megengedőbb voltam magammal a vacsorám mennyiségét illetően 🙂 Este a nyugottság érzése töltött el, el tudtam lazítani a testem, amit viszonylag ritkán sikerül elérnem. Jól aludtam és a másnap délelőtt is nyugodtan, jobb hangulatban telt, körülbelül délig nem jelentkezett a szorongás.

megTest-esülés

Atomok tánca, fényből szült anyag.

Valami szent akarat alkotta egység.

Szervezett sejthalom

melyben az üresség

Én VAGYOK.

Meg nem ismert ismerős

titok-kapocs

Misztikus, csillag-szülte élő burok

Mi nélkülem csak van,

És ÉL, amíg

Én ITT VAGYOK.

Rejtélybe zárt időtlen

Szent Akarat

Lemeztelenített Végtelen Vágy

Mi érezni szülte önmagát.

Hogy úgy legyen ahogy

Én MOST VAGYOK.

TRE élmény

Köszönöm Drága Eszter!

Jó volt megérkezni picit és nem rögtön neki kezdeni valaminek, amiről nem tudtam szinte semmit. A megkönnyebbülés volt a leglényegesebb megélés, amiatt hogy nem a maximalizmus az irányadó.

A gyakorlás alatt mit tapasztaltál? Milyen testérzeteid voltak?

Hátam két szélén es a hátsó combomban volt remegés. Szívesen aludtam volna pár órát ebben a kilazult állapotban, amit egyébként ritkán engedek meg magamnak.

Az óra végére hogy érezted magadat?

Hála, nyugalom és teresség

Mi volt a legjobb és/vagy legérdekesebb neked ebből az alkalomból?

Az egész jó volt. A legérdekesebb a spontán remegés.

Később a nap folyamán, vagy éjjel és másnap hogy voltál?

Végtelen nyugalomban. Aludtam 20 percet, ahogy hazaértem. Éjszaka nagyon jól aludtam.

Valami olyasmit éreztem, hogy a testem hálás ezekért a gyakorlatokért.

A testérzet olyan volt, mint amikor egy jót mozgok, ami nem túl megerőltető, de azért valamennyire használtam az izmokat, és utána kellemesen bizsereg a testem.

Mi volt a legjobb és/vagy legérdekesebb neked ebből az alkalomból?

Az az érzés, hogy a testem örül, amiért odafigyelek rá.”

“A foglalkozás előtt hogy érezted magadat?

Extrém feszült voltam, szédelegtem, úgy éreztem, hogy túlságosan tele a rendszerem mindenféle nem kívánatos érzésekkel és érzetekkel.

A bevezető rész alatt mit tapasztaltál, milyen volt neked?

Bizalmat és biztonságot éreztem, hogy jó helyen vagyok.

A gyakorlás első része milyen változásokat, testérzeteket hozott? Milyen folyamatokon, élményeken mentén keresztül?

Hatalmas segítség volt Eszter figyelme, hogy „csak” a 6-osig menjek, jó volt a külső megfigyelése, és hogy szólt, amikor talán már túl sok, mert én nem tudtam magamban ezt érzékelni, és észrevenni, de most már tudom, hogy mire figyeljek.

Bizsergés érzetem volt, és a gyomrom kezdett kiengedni, folyamatosan hangokat adott a gyomrom.

Az óra végére hogy érezted magadat?

Tisztább helyen éreztem magam és élesebben érzékeltem mindent.

Később a nap folyamán, vagy éjjel és másnap hogy voltál?

Nyugodtabb lettem és békés, éjjel jól aludtam, át tudtam gondolni az aktuális élethelyzetem anélkül, hogy az érzelmeim túlságosan elárasztottak volna.

Elég feszült és fáradt voltam. Elég rossz, ingerlékeny passzban vagyok. A saját szavaimmal a kiégés tüneteit vélem felfedezni magamon egy-másfél hónapja.

A csoportba való megérkezés, a vezetett órán való részvétel általában némi nyugalommal szokott eltölteni, most is ez történt.

Szeretem ezeket az egyszerű bemelegítő gyakorlatokat. Nem voltak megerőltetőek. Kellemes volt ez a kis testmozgás.

Mi volt a legjobb és/vagy legérdekesebb neked ebből az alkalomból?

Az a gondolat, hogy figyeljek oda, a testem mire vágyik, mi jó neki.

Igazán kíváncsi volt erre a módszerre, mert az ember hiába olvas a TRE-ről, csak tapasztalati úton érzékelhető a lényeg.

Nyitottan és lazán igyekeztem megkezedni az első TRE órámat.

Végtelenül érdekes volt tanulni arról, mennyi mindent rejt el a testünk s arról, miképpen tudunk feloldani láthatatlan blokkokat. Jógaoktatóként igyekeztem nem összehasonlítani a TRE-t és a jogát, de nem kerülhette el a figyelmem a két ‘módszer’ közötti lényegi párhuzam.

Egészen maximalistaként érdekes volt a gyakorlatokat csak ‘finoman’ elvégezni, nem túltolni, ahogy amúgy manapság az ember mindig tesz. Ez önmagában már egy nagyon megnyugtató érzést vonzott, a légzés pedig segített a jelenlétem fokozásában. Később a kellemes bizsergés is megérkezett a lábaimba.

Kellemes érzés telepedett rám, nem voltam fáradt, de sokkal könnyebbnek éreztem magam. Biztos voltam abban, hogy folytatni fogom a TRE-t az alvásminőségem javítása érdekében.

Örültem, hogy egy érdekes tapasztalattal többet élhettem meg, nőtt a testtudatom, és megtapasztaltam, hogy milyen finom mozgásokkal mekkora energiákat lehet felszabadítani.

Nyugodtabb, türelmesebb voltam. Igazán jól aludtam aznap éjjel.

Nyugodtabb lettem, kicsit szokatlan volt, hogy arra kellett figyelnem, hogy "ne fáradjak el" Elég gyakran edzek, és olyankor nem mindig vagyok "kedves" magamhoz, hiszen ott az a cél hogy elfáradjak.

Na. Miután sikerült elengednem ezzel a figyelemmel járó bosszankodást, tényleg nyugodtabb lettem.

Lelezultam. Az állkapcsom még fájt is, higy nem szorítottam össze… Olyan volt, mint egy kellemesen hűvös nyári estén mélyet szippantani az illatos levegőből, és aztán hangosan kisóhajtani a levegőt magamból.

Mi volt a legjobb és/vagy legérdekesebb neked ebből az alkalomból?

Hát… a fent leírt megérkezés önmagamhoz, egy teljesen ismeretlen módon.

Hatalmasat aludtam, és másnapra beállt a bal lapockám, úgyhogy most nehezen nézek hátra a bal vállam fölött. De közben sokkal nyugodtabb vagyok.

Mégegyszer visszatértem a háromszög pózba, majd egy viszonylag rövid idő után meg is állítottam. Esztertől azt a visszajelzést kaptam, hogy pont abban a pillanatban szólt volna, hogy hagyjam abba a gyakorlatot, amikor magamtól is így döntöttem. Nagyon jól esett a visszajelzés és annak a realizálása, hogy jól tudom megfigyelni a testem reakcióit és hallgatok rá.

Jól éreztem magam, újra büszkeség töltött el, hogy kiálltam magamért és elmentem gyakorolni. Amikor kiléptem az ajtón, teljesen más mentális állapotban voltam, mint amikor beléptem egy órával azelőtt.

Bonyolult érzelmek nélkül telt a gyakorlás, ami először kétségeket vetett fel bennem, hogy jó-e, amit csinálok. Megszoktam, hogy érzelmi hullámvasúton vagyok és furcsa, ha valami könnyen alakul. A testem valószínűleg unja már ezt a készenléti állapotot.

Mindig más a gyakorlás, próbálom ítélkezés nélkül elfogadni, hogy a testemnek adott nap éppen mire volt szüksége. Továbbra is nagyon tetszik, hogy csak addig kell csinálni, amíg komfortos, ilyen felhatalmazást még soha sehol nem kaptam.

Nem csak akkor lehet gyakorolni, amikor „tökéletes” vagyok. Az élet minden területén jellemző, hogy a nyomasztó elvárások miatt nem vagyok képes a cselekvésre. A gyakorlás során nem kell megfelelni senkinek, azt csinálok, amit akarok, amíg az engem nem terhel túl. Ez nagyon fontos, hogy én húzhatom meg a határokat, mert az elvárások gondolata is túlterhel.

Nem új instrukció volt, de most jutott el a tudatomig, hogy akkor lélegezzek ki szájon át, ha távozna a felesleges energia, ha nem, vagy szédülök, akkor maradjon csukva a szám. Ezzel a kis módosítással sokkal kellemesebbé vált a gyakorlás. A gyakorlás második felénél éreztem, hogy keletkezett már bennem annyi energia, hogy van, amit szívesen kiengednék, de addig ragaszkodtam minden cseppjéhez.

Jelentős energiatöbblettel rendelkeztem és a remény uralkodott, hogy meg tudom védeni magam. Úgy indultam el hazafelé, mint amikor kisgyerekként jókedvemben nagyokat rugózva lépdeltem, mintha pár centivel a föld felett járnék.

Képes voltam újra pozitív érzelmekre a negatív élethelyzetem ellenére is. Érdekes volt, hogy a csoportban nem féltem az emberektől. Ez az emberi kapcsolatoknak az a szintje, amire még alkalmas vagyok, nem félek és nincs megfelelési kényszerem. Így tudom kicsit gyakorolni is a közösség megszokását.

Meg tudtam élni újra a nyugalmat, annyira elképesztő érzés. A TRE az első, amivel ezt meg tudtam tapasztalni és szinte minden gyakorlás után jelentkezik.

Jót tesz, hogy csoportban gyakorlok, annak ellenére, hogy nem vagyok túl szociális típus. Talán a legfontosabb az, hogy kilépek az otthoni környezetemből, otthon tudom hagyni a problémáimat. Itthon kevésbé tudok ismeretlenebb érzések közelébe kerülni és kevesebb megélést is tapasztalok a gyakorlás alatt.

Testileg sokkal kiegyensúlyozottabbnak éreztem magam, jobban otthon voltam a testemben.

Nem szűntek meg bizonyos feszültségek, de jobban tudtam kapcsolódni hozzájuk, illetve összességében „jelenvalóbbnak” éreztem magam.
Azt hiszem az volt a legérdekesebb és a legjobb, hogy sokszor felhívták a figyelmem legyek magammal kedves és megengedő és sokszor ki volt emelve milyen szintig erősségig kell éreznem az izmaimat. Mivel hosszú évek óta edzem, ahol az izom erőltetése, a határok feszegetése van, valamint egyébként is jellemző volt rám régebben hogy túlhajtom magam… most érdekes volt megtapasztalni, hogy már pár testérzet után megengedtem magamnak, hogy pontosan annyit erezzek amennyit kell és ne teljesítsek túl és hogy nagyon figyeljek a testem azon részére amire épp kell, hogy érezzem az erősséget.

Jaj nagyon sok mindent éreztem, szenzációs volt.

Nem gondoltam, hogy ez első alkalommal valóban magától megindul és történik csak úgy, aztán közben az is eszembe jutott, hogy valóban meg tudok e állni, de nem volt ezzel probléma. Alapvetően elég kötött a csípőm és nagyon tetszett, hogy beindult és olyan jó lazán könnyedén mozgott kilépett oldalra, a jobb oldalon sokszor fel le ment, mintha tancolnek, de nagyon könnyed volt az egész, aztán mikor megint a jobb oldal utána belement a bal csípőm is, hát nagyon jó érzés volt, a lábaim is. Nevettem közben többször, nagyon tetszett, érdekes volt. Szívesen csináltam volna még. Közben eszembe jutott három műtétem, érzem azokat majd ki kell oldani vagy így utólag visszagondolva lehet már most is történt rá oldódás. Közben jött az állatos kérdés. Láttam ahogy farkas vagyok és boldogan futok az erdőben, ránézek a farkas társamra és szaguldunk a fák között a természetben.

Jól érzem magam.

A testem folyamatosan lazult hazafelé az úton. A térdeim egyáltalán nem fájtak lépcsőn felfelé, nem is éreztem, mint odafelé, könnyed voltam és egyre könnyebb, a régi nyak, csuklyás feszülés is elmúlt. Belenéztem az emberek szemébe, nagyon nyitottnak éreztem magam, ítélt nélkülinek és lazának. Úgy éreztem élek, máskor talán gépiesebben szoktam közlekedni.

Szívesen hallgatok egy egy módszerben jól képzett szakembereket így már az elméleti rész is segített, hogy megérkezzek a térbe.

Maga a terem és a környezet is segített, nagyon meleg és baráságos a tér. Jól esett aznap este kicsit másokhoz kapcsolódni.
Finom és szelíd, ez a két ugrott be elsőre. Az alap nyomott állapotom hamar oldódott, testi szinten is egy nyugodtság járt át, éreztem, hogy jó helyen vagyok. Bevillant egy gondolat, hogy ha valaki 5 éve azt mondja, hogy testfókuszú módszerek fele fogok nyitni, akkor kiröhögöm :))) nagyon hálás lettem, hogy tudok és merek szelíd lenni magammal. Jól esett megérezni az apró izomfeszüléseket és próbálgatni, hogy miként tudok igazán kedves lenni magammal.

Nagyon boldog voltam, jól éreztem magam, a testemben is jó érzés volt, még éreztem hogy főleg a két lábamban remeg az összes sejtem.

A pár napja tartó nyomottságom megszűnt, nagyon jól esett a testemben lenni, meglepett ez a hatás mert nem ezért mentem 🙂 annyit éreztem, hogy ebben a módszerben van valami, ami kíváncsivá tett. Sokkal nyugodtabban mentem haza, mint érkeztem.

Több frekvenciájú remegést tapasztaltam, nagyon nyugodt érzés volt. Az integrálás pedig feltöltődést adott. Az egész egy szempillantás alatt elrepült és csodásan éreztem magam. Nagyot aludtam, másnapra energikusabb lettem és enyhültek a fájdalmaim is

Egyre komfortosabb, és egyre inkább érzem a határaimat. Jobban tudok figyelni magamra, és hogy mi az ami már sok. Ezt jó megtapasztalni, hogy én irányítok.

Minden érdekes. Talán a legjobb élmény az volt, hogy nem számítottam rá, hogy ez magától valóban megtörténik. Néztem videókat, de nem hittem el, hogy én is remegni fogok vagy bármit csinálni, hogy nálam is működik majd.

Nagyon szokatlan volt számomra ilyen megengedőnek lenni a testemmel, általában hajlamos vagyok túlhajszolni magamat. Hosszú idő után először sikerült meghallanom, hogy a testem mit szeretne és megérezni a határaimat. A gyakorlatok közben éberebbnek és kíváncsinak éreztem magam.

Úgy érzem, hogy megtanult a testem fokozatosan „kiszelepelni”, ez korábban ismeretlen volt a számomra. Nem tudtam arról, hogy a testem így is megteheti a kioldódást. Nyugodt voltam, laza, elfogadó vagyok (már) magammal, úgy jó, ahogy van állapot. Ez korábban lehetetlennek tűnt. Megszűnnek az elvárásaim önmagam felé.

Maga a remegés, nagyon izgalmas volt.

Illetve az egész folyamat lenyűgöző számomra, hogy erre meg tudom tanítani a testem. 🙂
Aznap és következő napokon is sokkal jobban aludtam. Mentálisan is sokkal nyugodtabb voltam, sokkal többet voltam jelen a pillanatban. Utána este nagyon jó kedvem volt, energizált voltam, másnap reggel korán felébredtem magamtól, kipihentnek éreztem magam. A másnap éjjelén volt egy intenzív álmom.

Egyfajta földbe süppedős érzés lett úrrá rajtam.

Nagyon intenzív, de nagyon kellemes, megnyugtató, pihentető volt. Olyan érzésem is volt, mintha apró léggömbök lennének a testem belsejében, amik fokozatosan leeresztettek, kipukkadtak. Csökkent a feszültség a testemben, csökkent a kimerültségem. Úgy éreztem, hogy sikerült kapcsolódnom a testemmel és jól bánnom vele. A nyaki részeket ellazító gyakorlat is nagyon jólesett.

Már az álló gyakorlatok vége felé éreztem a testemen végig áramló felszínre tört energiát.

A remegés számomra egyenletes apró mozdulatokban nyilvánult meg, ami fokozatosan erősödött. Sikerült kapcsolódnom a testemhez és ez megkönnyebbüléssel töltött el. Az óra végére az érzelmeim lecsendesültek és nyugalom uralkodott el rajtam. A lábaimban izomlázhoz hasonló érzet jelent meg, de ezen kívül a testemet is mély nyugalom és nyitottság jellemezte. Sikerült megengednem magamnak meghallani a testemet és a teljesítmény helyett a kényelmet keresni magam számára.

Hatalmas élmény volt. A remegés abszolút széles spektrumát tapasztaltam meg.

A vége felé nagy amplitúdójú volt, szinte már koccantak a térdeim. Érzelmileg is feltöltött. Magasabb energiaszintre kerültem, sokkal jobb volt az általános közérzetem. Szinte elmúlt a feszültség.
Örülök annak, hogy már nem akar kitörni a testemből erősen az energia, kicsit remegtem és mégis átható ereje volt és nagyon jól esett. A kevesebb több, ez volt a felismerésem és az egész folyamat a nőiségről szól nekem, hogy lágyan is lehet erőteljes az energia és nagyon örülök, hogy végre megelém az elég jó vagyok állapotát a kritikus énem nélkül. Fejlődik a türelmem, elfogadóbb vagyok magammal.

Újra a saját középpontomban éreztem magam, 2 lábbal földön, nyugodtan, boldogan, kiegyensúlyozottan.

A sessionok alatt sokkal türelmesebb vagyok, igyekszem hétköznapokban is odafigyelni, hogy ne feszítsem a testem, de alapvetően anélkül is úgy érzem nyugodtabb és lazább vagyok, hogy erre odafigyelnék.
Végig egy nagyon különleges nyitottság volt bennem a saját testem irányába. Nagyon megnyugtató volt a légkör, ez a biztonság érzet kulcsfontosságú volt nekem. Ahogyan a remegés finom terjedt a testemben egyszerre érintődtem meg és éreztem, hogy vagyok egyre lazább és nyugodtabb. A magam felé tanúsított kedvesség és megértés intenzíven velem maradt. A remegés finom terjedése nagyon különleges élmény volt nekem. Míg hazaértem, megszűnt a feszültség érzet a testemben és tele voltam kreatív ötletekkel. Olyan dolgokról álmodtam, amit talán még nem sikerült teljes mértékben elengedni, bármennyire is azt hittem…

A földelés sokat segített hogy kapcsolódjak ehhez a magasabb energia szinthez és ne csak "elvesszen".

Segített megérkezni a térbe, lett bennem egy nagy adag kíváncsiság hogy milyen lesz ma a testemmel. Nagyon jól eső remegés jelent meg a lábaimba, hamar elkezdett lefele terjedni. Nagyon finom impulzusokban érkezett, nem megterhelő módon. Most a derék részre is tovább terjedt, ami kimondottan kellemes érzetet hozott. Külön tetszett, hogy a felső testet is bekapcsoltuk, „jól esett” hogy a kezeim is remegtek, így az egész testemben jelen volt egyfajta felszabadító érzés. Az integrálás során megjelent 2-3x is egy nagyon kellemes, megnyugtató, melegséget adó bizsergő remegés, ami az alhasam fele is terjedt. Az egész testemben egy felszabadult energia áradt szét, de nem zsizsgést hanem nyugodtságot hozott magával. A TRE után azt éreztem, hogy szinte repülök 🙂

Elfogadó környezetben, biztonságban éreztem magam.

Érdekes, de nem túl hosszú volt az elméleti rész. A földelő gyakorlat során egyre jobban belemerültem az itt és mostba. A nem fekve gyakorlatok végére néhányszor enyhén megremegett a lábam. Nem volt megterhelő elvégezni a gyakorlatokat, főleg, hogy tudatosan kellett figyelni az erősségét.

Nyugodtnak éreztem magam,

az utcán hazafelé végre nem az aggályos belső hang
monologizált a fejemben, hanem sokkal jobban be tudtam fogadni a környezetet, az aktuális pillanatot. Az tetszett a legjobban, hogy végig a jelenben tudtam lenni.

A végén, amikor háton fekve, kinyújtott lábbal megállítottuk a remegést és kicsit pihentünk...

nos én majdnem elaludtam. Ami biztos jele, hogy oldódott valamilyen stressz. Szuper kellemes volt, ahogy a nyitott ablakból beáramló levegő simogatta a testemet, és a padló megtartotta, vagyis nem nekem kellett tartanom. Nem fáradt voltam, inkább kissé álmos, még hazafelé a villamoson is. Jól esett nézni kifelé a fejemből, nem hatott rám a Moszkva téri szokásos zombiapokalipszis (zavaros mentális állapotban lévő emberek).
Nagyon tetszett, hogy nem teljesítménykényeres, tehát nem „akarós”, hanem „megengedős” a módszer, a megközelítés.

Érdekes élmény volt, nem gondoltam volna, hogy ez nekem így elsőre sikerülhet.

Amin még szintén meglepődtem, hogy korábban már 1-2 alkalommal tapasztaltam ehhez hasonló, de enyhébb remegést, csak akkor nem tudtam mi történik. Nagyon jó, békés állapotba kerültem. Úgy képzeltem el, hogy nekem nehezebb lesz letenni a kontrollt, de örülök, hogy ezek szerint ezen a területen előrébb tartok, mint gondoltam. 🙂

Felszabadult és energikusnak éreztem magam, estére megjött a humorérzékem (nem ez az elsődleges viselkedési stílusom :)) Esti meditációnál olyan volt mintha elkezdett volna belül mozgolódni valamilyen érzés, ami eddig elrejtve volt.

Reggel mosollyal keltem és öröm volt bennem, hogy szeretek a testemben lenni, valami figyelmet kapott, meghallgatásra talált egy szükségletem és az ünneplés állapotba kerültem. A fájdalmam a gerincemnél minimalizálódott és feltöltődtem. Az ágyéki, alhasi részen valami változott talán oldódott és a légzésem megkönnyebbült, a kedélyállapotom is emelkedett.

Elárasztott a melegségérzet, úgy éreztem helyben vagyok.
Helyben vagyok, jó úton járok, rendben leszek, várom a folytatást. Este higgadtabb voltam, kívül tudtam helyezkedni a problémákon. Az első óra óta folyamatosan tudatosan figyelem a határaimat (mint test és szellemi szinten) és hogy a 6-os szintet meghaladó érzeteknél leállítsam a kiváltó működést. Úgy érzem lesz kiút a problémámból. Mentálisan is tudom, hogy menni fog a változás amire szükségem van!

Olyan aha élmény volt, ami meglepő és természetes egyben. Nehéz, de felszabadító is…ilyesmi. Kb 2 óra múlva szállt meg a nyugalom és valami támogató érzés.
Nagyon meglepett, mennyire erősen hatott rám, mennyi réteget érzékeltem… Kíváncsi vagyok, ezt még kóstolgatni szeretném tovább, óvatosan, biztonságban!

Játékosságot éltem meg és szabadságot,

hogy próbálkozhatok rendben van és, ha nem sikerül az is. Volt bennem némi feszültség és szorongás a megfelelésre való kondícionáltságom miatt, de átkapcsoltam – gondolom, a testemre való fókuszáltság miatt – egy játék üzemmódra, és öröm volt, hogy kiléphettem abból a mentális szűkségből, amiben gyakran érzem magam. Kicsit mintha a szigorú felnőttből a bennem lévő gyerek segítene át egy gyengéd felnőtt állapotába. A figyelem a testemre és a légzésemre mintha egy teljesen másik térbe vitt volna, ahol nyugalom van és mégis fókuszált a figyelmem.

Elárasztott a melegségérzet, úgy éreztem helyben vagyok.

Helyben vagyok, jó úton járok, rendben leszek, várom a folytatást. Este higgadtabb voltam, kívül tudtam helyezkedni a problémákon. Az első óra óta folyamatosan tudatosan figyelem a határaimat (mint test és szellemi szinten) és hogy a 6-os szintet meghaladó érzeteknél leállítsam a kiváltó működést. Úgy érzem lesz kiút a problémámból. Mentálisan is tudom, hogy menni fog a változás amire szükségem van!

Régóta tartó erőteljes feszültség van a testemben, ami akkor is jelen volt.

Nagyon kíváncsi is voltam egyben, hogy milyen lesz a módszer és reméltem, hogy végre sikerül elengednem magam. Nekem nagyon tetszett az elméleti rész és abszolút felkeltette az érdeklődésem ez a módszer. Csak még kíváncsibb lettem, hogy vajon milyen lesz gyakorlatban alkalmazni. A remegés egy jóleső érzés volt, mintha szépen lassan kiengedném a sok rossz érzést, ami a feszültséggel együtt jár. Miután a remegést leállítottam, azt éreztem, hogy szinte olyan a testem, mint egy zselé, annyira ellazultak a végtagjaim. Bevallom őszintén, hogy a pihenés résznél én elejtettem egy-két könnycseppet örömömben, mivel azt éreztem, hogy úristen, ez kell nekem és ez használ és iszonyatosan jó érzés végre ellazulni, amikor végre nincsenek folyamatosan befeszülve az izmaim, az álkapcsom és összeszorítva a fogaim. Nagyon rég volt már ilyen, nem is emlékszem, hogy lett volna valaha is. Amin még szintén nagyon meghatódtam, hogy megköszöntem a testemnek és abban a pár percben, amíg pihentem, hálás voltam és csodálatosnak éreztem magam.

Nagyon jól éreztem magam aznap este és a mai napon is egyszerűen mintha kicserélték!

Az alvásom is sokkal pihentetőbb volt! Mivel az alvással is rengeteg problémám van, így arra ébredni, hogy kipihentebb voltam nagy örömmel töltött el és nagyon hálás vagyok ezért. Sokkal többet mosolyogtam! Levakarhatatlan az arcomról a mosoly, mintha egy teljesen új ember lennék. Nagyobb energiát érzek magamban. Azt érzem, hogy bármire képes vagyok. Reggel elsírtam magam a tükör előtt örömömben.

Elkezdtem megérkezni a térbe és a fókuszom is kezdett összpontosulni.

Nagyon nyugodt, kedves, elfogadó, leföldelt a kisugárzásod, így nem nehéz kapcsolódni. Semmiféle rájátszás vagy provokálás nincsen a módszerben, valóban a test van engedve, hogy kiremegje a bent ragadt érzeteket. Nem felborítva az embert, ellentétben például némely tantrikus stb gyakorlattal. Szerintem több szexuális traumát átélt, majd tantrára áttért oktató is azért bolondul meg, vagy lesz öngyilkos, mert olyan intenzíven jönnek fel a negatív érzelmek, amikre a teste és agya továbbra sincs felkészülve.

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

Tudj meg többet a TRE® módszerről!